• Diószegi Ádám

A szabadság belül kezdődik


A legtöbb ember a körülményei szintjén akar létrehozni egy olyan életet, amelyet szeret élni, amely miatt szívesen kel fel reggelente. Csakhogy ez nem lehetséges, a dolgok és emberek, melyek körülvesznek, csak következményei, tükörképei belső valónknak. Ha ezeket a külső dolgokat próbáljuk megjavítani és ezektől várjuk a boldogságot, akkor önzővé válunk és úgy érezzük, hogy el kell vennünk ahhoz, hogy nekünk legyen. Belül nem vagyunk teljesek és a külső világtól várjuk, hogy teljessé tegyen minket. Mivel pedig a külső világot (tévesen) egy tőlünk független valaminek éljük meg, amelyet alapvetően nem mi irányítunk, ezért frusztrálttá válunk.


Ezért hasznosabb a belső világunkkal kezdeni, hiszen erre van befolyásunk: először érdemes befelé indulni, megtanulni szeretni, élvezni az életet és nem kifelé, a körülményekre figyelni és ezektől a körülményektől tenni függővé ezeket az érzéseinket. Meg kell tanulnunk valóban élni és nemcsak a problémáinkon gondolkodni egész nap, ki kell tudnunk lépni az elménkből. Tudatossággal belátható, hogy az emberi GONDokat a GONDolkodás okozta és már Einstein is felismerte, hogy egyetlen probléma sem kezelhető azon a szinten, ahol keletkezett.


Pusztán gondolkodással nem fogod tudni megoldani a gondjaidat, hiszen azokat éppen az önző és zavarodott emberi elme okozza. Egyéni és globális szinten is.

Ahhoz, hogy túllépj a gondjaidon, valójában a gondolkodásodon, a jelenlegi elmeállapotodon kell túllépned, ami sajnos a legtöbb ember fejében csak egy hangos zaj, tele félelmekkel. Jelenleg ilyen az emberi elme: reggeltől estig gondolatokat és gondokat hoz létre, ha akarod, ha nem. Nem uraljuk az elménket. A testednek meg tudod parancsolni, hogy mit tegyen, de az elmédnek nem. Ez nem egészséges állapot, nagyon rossz hatással van ez a működés az egyénre és az egész emberiségre is. Ha az elménkben káosz van, akkor kívül is káosz lesz, "hiszen a gondolataink formálják valóságunkat" - ahogy Buddha fogalmaz.


Gyakorlással megtanulható az elme zaján és téves azonosulásainkon, korlátainkon, félelmeinken való felülemelkedés. A jóga egyik célja is ez a természetes, erőfeszítés nélküli meditáció, amely nem egy semleges, élettelen állapot, épp ellenkezőleg, ez egy élő csönd. Ha túllépsz az elméden, akkor látod igazán, hogy önmagában már az egy megmagyarázhatatlan csoda, hogy egyáltalán tudsz magadról és felismered, hogy az idő nagy részében eddig csak gondolkodtál az életről.


Később pedig ennek a belső átalakulásnak lesz a tükörképe egy olyan szabad élet, amelyet érdemes élni, ami más embereket is emel és arra inspirál, hogy ők is túllépjenek az elméjük korlátain és szabaddá váljanak.

16 megtekintés0 hozzászólás