• Diószegi Ádám

Ébredj fel!


A külső világ, a körülményeink, életünk összetevői hozzák létre belső világunkat, érzéseinket, hangulatunkat. Senki sem tagadná le, hogy könnyebb magát jól éreznie egy kellemes tengerparton a barátaival, mint mondjuk a reggeli dugóban ülve. Ez az igazság egyik oldala.


Az is nyilvánvaló, hogy gondolatainkból, terveinkből, vágyainkból születik a világ, amit kívül megtapasztalhatunk. Minden ember alkotta dolog a világban először valakinek a belső világában létezett csak egy ötletként. Ez az igazság másik oldala.


Mindkét állítás megállja a helyét. Ugyanolyan fontos tenni, változtatni, fejleszteni az életünkön, hogy jobban érezzük magunkat, mint az, hogy a belső hozzáállásunkat, személyiségünket megváltoztassuk, hiszen az az eszközünk, amivel a külső világunkat formáljuk.


Mind a két irány helyes, ha jót akarsz álmodni. Viszont én azt szeretném, hogy felébredj.


Ezért most arra kérlek, hogy egy pillanatra ne vessz el a kettősségben, ebben a polaritásban! Ne a formát akard megváltoztatni! Csak egy rövid időre ne akarj a körülményeiden, vagy éppen a személyiségeden javítani!


Helyette állj meg egy pillanatra és vizsgáld meg jobban ezt a két állítást! Ne állj egyik oldalra se, hanem engedd be a felismerést, hogy EGYSZERRE igaz, hogy a belső hozza létre a külsőt, és a külső hozza létre a belsőt… belső és külső EGYSZERRE okai és következményei egymásnak.


Ezt persze a logikusan gondolkodó emberi tudattal nem is nagyon lehet felfogni, hiszen akkor az elménk olyan kérdéseket tesz fel, mint hogy hol van a szabad akarat? Hogyan működik az ok és okozat? Merről merre halad a teremtés folyamata? Mert ezek szerint egyszerre kívülről befelé és belülről kifelé… hogy lehetséges ez?

Csak akkor lehetséges, ha a történések, ideák, inspirációk forrása ezeken túl van. Csak akkor, ha az itteni kint és benten túl van egy olyan forrása a teremtésnek, ami ezen az egész rendszeren kívül esik.


Ez a forrás is TE VAGY! Itt, az álomban te vagy a főszereplő, a mellékszereplők és a díszlet: a forma. Az álmon kívül pedig te vagy az álmodó, akinek a tudatában az álom megjelenik: a formátlan tudatosság. Álom és álmodó, forma és formátlan egyek!

Külső és belső koncepciója csak a fejedben létezik. Egység van. Az elkülönültség illúzió. Az arcodnak mindkét oldalán TE VAGY!


Amint kint, úgy bent… én te vagyok, te én vagyok!

0 megtekintés