• Diószegi Ádám

Ébredj fel!


A külső világ, a körülményeink, életünk összetevői hozzák létre belső világunkat, érzéseinket, hangulatunkat. Senki sem tagadná le, hogy könnyebb magát jól éreznie egy kellemes tengerparton a barátaival, mint mondjuk a reggeli dugóban ülve. Ez az igazság egyik oldala.


Az is nyilvánvaló, hogy gondolatainkból, terveinkből, vágyainkból születik a világ, amit kívül megtapasztalhatunk. Minden ember alkotta dolog a világban először valakinek a belső világában létezett csak egy ötletként. Ez az igazság másik oldala.


Mindkét állítás megállja a helyét. Ugyanolyan fontos tenni, változtatni, fejleszteni az életünkön, hogy jobban érezzük magunkat, mint az, hogy a belső hozzáállásunkat, személyiségünket megváltoztassuk, hiszen az az eszközünk, amivel a külső világunkat formáljuk.


Mind a két irány helyes, ha jót akarsz álmodni. Viszont én azt szeretném, hogy felébredj.


Ezért most arra kérlek, hogy egy pillanatra ne vessz el a kettősségben, ebben a polaritásban! Ne a formát akard megváltoztatni! Csak egy rövid időre ne akarj a körülményeiden, vagy éppen a személyiségeden javítani!


Helyette állj meg egy pillanatra és vizsgáld meg jobban ezt a két állítást! Ne állj egyik oldalra se, hanem engedd be a felismerést, hogy EGYSZERRE igaz, hogy a belső hozza létre a külsőt, és a külső hozza létre a belsőt… belső és külső EGYSZERRE okai és következményei egymásnak.


Ezt persze a logikusan gondolkodó emberi tudattal nem is nagyon lehet felfogni, hiszen akkor az elménk olyan kérdéseket tesz fel, mint hogy hol van a szabad akarat? Hogyan működik az ok és okozat? Merről merre halad a teremtés folyamata? Mert ezek szerint egyszerre kívülről befelé és belülről kifelé… hogy lehetséges ez?

Csak akkor lehetséges, ha a történések, ideák, inspirációk forrása ezeken túl van. Csak akkor, ha az itteni kint és benten túl van egy olyan forrása a teremtésnek, ami ezen az egész rendszeren kívül esik.


Ez a forrás is TE VAGY! Itt, az álomban te vagy a főszereplő, a mellékszereplők és a díszlet: a forma. Az álmon kívül pedig te vagy az álmodó, akinek a tudatában az álom megjelenik: a formátlan tudatosság. Álom és álmodó, forma és formátlan egyek!

Külső és belső koncepciója csak a fejedben létezik. Egység van. Az elkülönültség illúzió. Az arcodnak mindkét oldalán TE VAGY!


Amint kint, úgy bent… én te vagyok, te én vagyok!

125 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Hiba